Nagyon hasít a Dunkirk!

Christopher Nolan filmjétől senki sem várt ekkora eredményeket.

Elképesztő siker lett a sokak által nagyon félve várt Dunkirk. Amikor először megjelent néhány információ a filmről, majd befutott az első trailer, mindenkiben szorongás lett úrrá.

Sokan nem hitték, hogy egy hideg, sterilnek látszó háborús film labdába rúghat egy Fegyvertelen katona utáni világban.

Ezrét ahogy közeledett a mozis bemutató, sokan megriadtak, és az első igazi Nolan hasast vizionálták. Jelentjük: a film mindenkire rácáfolt.

Nolan nem használt valóban létező személyeket a filmben, sőt, a dramaturgiailag fontos események is mind kitaláltak. Ennek ellenére a Dunkirk egy nagyon feszültség teljes alkotás, mely 

nem egy tipikus blockbuster.

Sőt, bizonyos mértékben a karakterek sem az eddig megszokott karakterek. Lesz olyan, akinek a film végéig sem fogjuk tudni megjegyezni a nevét, mégis izgulni fogunk értük. A Dunkirk egyik számottevő pozitívuma, hogy a háborút olyan mocskosnak állítja be, amilyen valójában. Tényleg tapintható a feszültség, vágni lehet a háború hangulatát.

A színészek jól alakítanak, és a szereplők esetlenek, akárcsak a valóságban lehettek, így semmi pátosz nincs benne, és hősies, de valahogy pont ez ad egy új "ízt" a filmnek. Az egyetlen igazi hőstette a film végén következik be, amikor már üres tankkal Tom Hardy lelövi az egyik német gépet, mielőtt az mészárlást végezhetne a parton.

A Dunkirk nem csupán a légi felvételeknél, hanem az elejétől a végéig magához láncolja és nagy nyomás alatt tartja a nézőjét. Néhol ugyan leül, de aki szereti a háborús témát, annak a leülős részek is sokkal pörgősebbnek hatnak, mint bárkinek. Alapvetően nincs túl sok akció a filmben, mégis végig feszült marad, ez pedig külön jó pont.

Sokak szerint az egyik legjobb filmje Nolannek, pedig senki sem gondolta, hogy a Mel Gibson által rendezett fegyvertelen katona után bárki is tud újat mutatni.

Ráadásul egy igen élvezhető, nem steril, csak annak látszó drámai filmben, mely egy hatalmas csata utáni mentésről szól lényegében.

Hans Zimmer elképesztően feszült taktusait kifejezetten élvezni lehet a film alatt, és nagyon jól kitalálták az egyes jelenetekre. Aki nem háborús filmként, hanem egy thrillerként tekint a filmre, az pedig kifejezetten kellemes csalódásban fog részesülni.